↑ Return to 2010

Oldal nyomtatása

2010. július 27.

Funkcionális analfabetizmus

Hazai és nemzetközi felmérések szerint Magyaroszágon ma több százezren nem értik, amit olvasnak. Pontosabban írás- és olvasáskészségük nem éri el azt a szintet, amivel az életben már probléma nélkül eligazodnak. Ők a funkcionális analfabéták. Persze azért ez nem ilyen egyszerű. A funkcionális analfabetizmus, vagy ahogy az utóbbi években szakértők szívesebben használják, a funkcionális illiteráció egy rendkívül szerteágazó jelenség. Mind az okait, mind a megjelenését tekintve összetett kérdéseket kell feszegetni, ha a témát jobban meg akarjuk ismerni.

Szegő Jánossal irodalomkritikussal illetve Kádár Gyurival a Civil Rádió Olvasómozgalom című műsorának vezetőjével kezdtem a beszélgetéseket. Kíváncsi voltam, hogy olvasó és a könyveket szerető emberek miként vélekednek a funkcionális analfabetizmusról; miben látják az okokat és mit gondolnak, mi javíthat a felmérések által rossznak mutatott képen.

Később Neuschl Györggyel, humánerőforrás szakértővel és fejlesztővel valamint El Karamany Yaszinnal, andragógussal és tanulásmódszertan tanárral beszélgettem. Elsősorban a jelenség munkaerőpiaci vonatkozásairól illetve arról, hogy milyen megoldások segíthetnek a felnőttkorú funkcionális illiterátusokon.

A felmerülő kérdéseket pedig Horváth Zsuzsanna, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet tudományos főmunkatársa és Steklács János, a Funkcionális analfabetizmus a hipotézisek, tények és számok tükrébnen című könyv szerzője válaszolja meg.

Ahogy a téma maga is megkívánta, a beszélgetésekben nem mentünk el olyan kérdések mellett sem, mint a kézírás feltűnő kikopása a mindennapi használatból, hogy merrefele tart az olvasási kultúránk és hogy a média valamint az internethasználat milyen hatással van minderre…

LETÖLTÉSEK