[Forrás:nemzetiszinhaz.hu]

A család és a Nemzeti Színház mély fájdalommal tudatja, hogy Garas Dezső, Kossuth-díjas színművész, a Nemzet Színésze, a Nemzeti Színház társulatának tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában, hosszan tartó betegség után elhunyt.

Garas Dezsőt a Nemzeti Színház saját halottjának tekinti. Búcsúztatásáról később történik intézkedés.

Garas Dezső Grósz Dezső néven született Budapesten 1934. december 9-én. A Színház-és Filmművészeti Főiskolán tanult 1953-tól 1957-ig, majd a Nemzeti Színház szerződtette. 1965-től 1976-ig a Madách Színház tagja, majd egy évadot a 25. Színházban tölt. 1977-től 1980-ig a Mafilm munkatársa, majd tíz évig a Népszínház tagja. 1990-1993 között a szolnoki Szigligeti Színház tagja, majd két évadig a Művész Színház vendégművésze. 1993-tól szabadfoglalkozású. 1999 és 2002 között a budapesti Katona József Színház, 2003-ban egy évadig a Vígszínház tagja. 2004-tól a Nemzeti Színház művésze. 1990-ig a Magyar Színházművészeti Szövetség tagja volt – olvasható a Wikipédián.

Pályafutása során kétszer tüntették ki Jászai Mari-díjjal (1963, 1965), a Kossuth-díjat 1988-ban kapta meg, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét 1995-ben, a középkeresztet a csillaggal 2002-ben vehette át. Kétszer ítélték neki A filmkritikusok díját (1988, 1993), 2000-ben választották a Nemzet Színészének.

Garas a magyar filmtörténet különös tehetségű alakja volt, az IMDb szerint 150 alkalommal állt kamera előtt. 1954-ben Makk Károly Cannes-ban Aranypálmára jelölt filmjében, a Liliomfijában kezdte igazán filmes pályáját Darvas Iván mellett.

A legjobb filmje a Régi idők focija volt: Minarik Ede mosodás megpróbálja feljuttatni a Csabagyöngyét az első osztályba. 1973-ban Sándor Pál rendező készítette a magyar filmtörténet egyik legfontosabb alkotását, aminek legendás mondása, hogy kell egy csapat.